Huszonhat pontból állt a városi tanács rendes októberi ülésének napirendje. Ezek közül a legnagyobb vitát az a kérdés váltotta ki, hogy a Liviu Rebreanu utcára épülhessen-e egy többszintes, 30 lakást magába foglaló tömbház. Az érdekes az, hogy a vita nem a frakciók, hanem a képviseleti testület és a beruházók között robbant ki. Dorel Coica polgármester, Nits János és Láng László RMDSZ-es tanácsosok határozottan kijelentették: meg kell akadályozni, hogy a lakóházak alkotta negyedekbe tömbházak épüljenek.
Az urbanisztikai bizottság elnökeként Nits elmondta, hogy a városi tanács 2009-ben már elutasította ezt a kezdeményezést. A beruházó a közigazgatási bírósághoz fordult, amely elutasította kérelmét. Nem úgy a Nagyváradi Fellebbviteli Biróság. Ezt követőn készült egy városrész-rendezési terv, amely bizonyos módosításokat javasolt. A kivitelező ezek közül elfogadta az egyiket - csakhogy a környéken lakók elutasítják a tömbház felépítésének lehetőségét.
A hangnem akkor kezdett botrányos lenni, amikor a beruházók képviselője azt sérelmezte, hogy a lakók az első tervet elfogadták, a másodikat viszont nem. Az ott lakók képviselője viszont kijelentette, hogy 2009-ben senki sem kérdezte meg őket. Mi több, határozottan tagadta és hazugságnak nevezte, hogy beleegyezésüket közjegyző előtt is rögzítették volna három évvel ezelőtt.
Az ügyben a döntést elhalasztották, a polgármester pedig további megbeszéléseket helyezett kilátásba a felek között.
Döntés a kétnyelvű táblákról
A fenti vita árnyékában következett a 3. pont, amelyben három újonnan kialakított utca nevéről kellett szavaznia a tanácsnak. Az RMDSZ-frakció nevében Nits megragadta az alkalmat és azt javasolta, hogy az új táblák már eleve kétnyelvűek legyenek. Egy pillanatnyi döbbent csend lett úrrá a teremben - majd a testület megszavazta, hogy a Plopilor - Nyírfa, Alunului-Mogyorófa és a Sanzienilor-Tündér utca feliratú névtáblák kerüljenek ki. A hivatalos okiratokban azonban csak románul szerepelnek majd a megnevezések.
Hogy aztán tényleg kikerülnek-e a kétnyelvű táblák, az erősen kérdéses! Három évvel ezelőtt már volt egy hasonló döntése a tanácsnak, amit azonban a prefektúra azonnal megtámadott. A törvény ugyanis kimondja, hogy azokon a településeken, ahol az etnikai kisebbség aránya eléri a 20%-ot, ott a közérdekű információkat kisebbségi nyelven is ki kell függeszteni. „A mi értelmezésünkben az utca neve is közérdekű információ, a prefektúra viszont akkor úgy érvelt, hogy ez nem közérdekű információ", magyarázta a tanácsülés után Maskulik Csaba és Kereskényi Gábor.
Kérdés, hogy a kormánybiztosi hivatal ezúttal is így véli-e majd - annak ellenére, hogy akkor elbukta a pert. Véleménye azonban vélhetően nem változott, hiszen már a határozat elfogadása előtt csatolt egy negatív véleményezést.
Egy biztos: nem mindig volt ez így! A második világháborúban, pontosabban 1944 végén a szovjetek bevonulása után rendelkezés született az utcanevek kétnyelvűségéről - tudtuk meg Bura László történésztől. Mindez azonban sajnos nem tartott sokáig, néhány év után már a kommunista rendszernek nem volt szüksége ilyesfajta képmutató önigazolásra.
Azok az idők azonban nem múltak el nyomtalanul. Aki figyelmesen sétál Szatmárnémetiben a Brancoveanu utcában, a Petőfi utca közelében egy csodálatosan díszített homlokzatú, ám erősen megromlott állapotban lévő elhagyatottnak tűnő ház falán egy félig bemeszelt, félig rozsdaette táblára lehet figyelmes. Ezen a következő szöveg áll: „strada Brancoveanu utca".